Az egyházközség történetére vonatkozóan csak meglehetõsen csekély és hiányos feljegyzések állnak a kutató rendelkezésére az egyház levéltárában õrzött iratok között. A reformáció elõtti idõkbõl a XII. századtól maradtak fenn okleveles emlékek Pocsajról. A község ekkor már rendelkezett szegényes plébániával. Az 1330-as években már környék legjelentõsebb plébániái közzé tartozik. A református gyülekezeti élet kezdete egyes konkrét adatok szerint a 16. század második felére, 1560-ra tehetõ. Ez azért érdekes, mert a reformáció után negyven évvel már van református gyülekezet! Arról, hogy ez kinek a formátori munkájához fûzõdik, nincs írásos feljegyzés.  1560-tól az edélyi fejedelemséghez tartozás ideje alatt, de még azután is, 1743-ig a községben csak református gyülekezet volt.1743-ban szervezték az egyesült görög egyházat.Kasza, mint leányegyház tartozott Pocsajhoz 1646-ban, de még e század végén el is pusztult.Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony is figyelemmel kísérte a pocsaji református egyház életét, és részt is vett abban. Bár a református egyház a 16. század második felében alakult Pocsajban, az elsõ templomépítésrõl csak 1645-tõl van említés. Ebbõl az évbõl agy levél maradt fenn, amit Szántai Molnár Mihály lelkész írt Lorántffy Zsuzsához a pocsaji templom felszentelése tárgyában. Erre, templomszentelésre a fejedelemasszonyt elvárták.Valószínû, hogy 1560-1645 közötti idõben is bizonyára volt szenthelye az eklézsiának.1786-ban második templomépítésrõl találunk feljegyzést: "A postai református szent eklézsia új templomot építvén, amint a népnek szegénysége és gyenge tehetsége megengedi. 768-ban, május hónapban vetették meg a fundamentumot. 1786-ban, októberben menetünk be elõször a templomba." Sajnos ez a templom nem volt hosszú életû, mivel az 1800-as években újra templomot építettek, a mostanit, amelynek építési éveként 1801-et tartjuk számon. Ezen adatokhoz az 1840-ben megkezdett jegyzõkönyv a következõket fûzi : " Ez a templom magától teljesen összerogyván a szent eklézsia a mostani igen tisztességes templomot kezdett építeni, Isten kegyelmébõl el is végezte." Ez tehát 1801-ben volt. Az 1880-as év jelentõs év, hiszen ekkor építették a kis tornyokat. 1902 tavaszán. Egy nagy vihar által leesett a toronygömb vitorlával és csillaggal. Helyettük újat készítettek, és a toronygömbbe a régi emlékiratokhoz egy újat is belehelyeztek, elhelyezve benne az 1880. és az 1902. évi emlékiratokat.A mai templom kelet vége félköríves, nyugatihoz csatlakozik a 28cm-es torony. A templomba két karzat van, és az ülõ helyek száma 350. Az utcára nyíló fõbejárat felett ez az írás áll: " Fõ hatalom nálunk lakj és õrizd e házat, légy ennek tornya, oszlopa, bástyája gyanánt 1801."Harangok: A pocsaji egyházközség harangjaira vonatkozóan a legrégebbi adatok Debrecen szabad királyi város 1667. évi 18. jegyzõkönyvének a 35. lapján találhatjuk meg, amely a Debreceni Protestáns Lap 1917. évi 23. számában van: "A pocsaji református egyház harangjait az üdülés idején a Debrecenben õrizték. Az egyháznak két harangja volt 1892-ig. 1892-ben már három harang volt, ezeket újonnan öntötték. A legnagyobb hangú mintegy 600 kg súlyú volt e felirattal: "Akármit cselekesztek az Isten dicsõségére cselekedjétek." A középsõ harang 370 kg-os volt e szavakkal rajta: "Ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket." A harmadik harang 180 kg súlyú. "Közeledjetek az Úrhoz és közeledni fog hozzátok."A harangok közül a két nagyobbik 1917. július 16-án a hadvezetõség által elszállíttatott. A jelenlegi kicsi, 180 kg-os harang tehát 1892-bõl való, a következõ hitvallás olvasható rajta: "Isten dicsõségére, tagjai munkás hitének ébrentartására öntötte a pocsaji ev. Reform. Anyaszentegyháza." A mai második nagy harangot az egyházközség 1922-ben öntette, 306 kg-os, e felirattal: "A hatalmas Isten dicsõségére öntették közadakozásból a pocsaji ref. Gyülekezet hûséges tagjai az 1922. évben. Szlezák László harangöntõ által Budapesten. A második oldalán pedig: "Jertek imádjuk az Urat."A Barta család pedig egy 610 kg-ost adományozott, ami pedig a második világháború áldozata lett. Az elsõ világháborút közvetlenül megelõzõ évben az akkori Névtár szerint a község lakosai közül 1402 református, 1200 más vallású. A gyülekezet az elsõ és a második világháború között is él és fennmaradt, amit a fentebb említett harangöntésbõl következtethetünk. A második világháború harci cselekményei következtében kétszer is kiürítették a községet. Kár keletkezett az egyházközség és az iskola irattárában. A front elvonulása után a megmaradt iratokat összegyûjtötték, és a gyülekezeti élet megindult. Az iskola államosítása és a földek- 79 kh 247nöl- elvétele megrendítette a gyülekezetet lelkileg és anyagiakban is. A községnek 1909-ig nem volt orgonája. Az orgonát, amelyet Angster József és fia készített, "a szerzõdésnek megfelelõ szép és jó munka". 1909. február 14-én orgonaavatási ünnepéllyel adták át. Az óra 1817-bõl való, Nagyváradon készítették. 1880-ban javítva lett. Sajnos és kár, hogy jelenleg nem mûködik. Az egyházközség klenódiumaival kapcsolatban pedig: van egy úrasztali kehely a XVII. Századból, 1646-ból. Aranyozott ezüstbõl, kerek, tagolt, talpai halpikkelyes díszítmény van rajta, szájperemén F. D. S. vésett betûk. Egyházközségünk múltjára a jelenlegi 2001. évi millenniumi gyülekezeti alkalmainkon tekintünk vissza, hogy a régi fénynél gyújtsunk új szövétneket. 

 

 

Református Templom