Pünkösd első napján a görögkatolikusoknál hagyomány a búzaszentelés, a kalászos termések megáldása. Ünnepi szentmisével kezdődött Pünkösd első vasárnapja délelőtt fél 11-kor.

 A templomba járó hívek is várták már a korlátozások enyhítését, így bátrabban jöttek a templomba is. A Pünkösd – a Szentlélek eljövetelének ünnepe – Pocsajban a búzaszentelés ünnepét is magában hordozza.

Baráth Gábor parókus szentliturgiájában a szeretetről szólt, és elmondta: - Van egy nyelv, amit mindenki ért: a szeretet nyelve. Ez elcsépeltnek hangzik, de valóban arról szól, hogy a világon az egyetlen nyelv, amit mindenki ért. Például ha egy elesett emberrel találkozok, nem megyek el mellette, hanem segítek neki. Ezt a nyelvet meg kellene tanulni, ezen keresztül tudom vinni a világba azt, hogy Krisztus itt van közöttünk, és szereti az embereket – szólt a szentatya.

A szentmise közben az atya szentelt vízzel áldotta meg a búzát, áldást adott a terményekre, a kalászosokra, melyek betakarításra várnak majd. Beszélt arról, hogy a búzaszentelésnek régen is hagyománya volt, és van ma is, tájanként eltérő lehet. Pocsajban Pünkösdkor tartják, ez már régóta így van, hogy az ünnepkor szentelik meg a búzát. Hivatalosan április 23-án, Szent György napon lenne a szentelés, de több egyházközségben is megvárják, amíg beérik a kalász, és ezt Pünkösd ünnepéhez kötik. – A legkifejezőbb az lenne, ami régen volt, hogy a búzatáblához kivonulnánk a hívekkel, ott szenteljük meg a négy égtáj felé, és onnan lehetne elhozni a megszentelt kalászt. Ilyenkor a környező földeket, terményeket, szántóföldeket is megáldanám. De ez az ősi hagyomány itt Pocsajban a Pünkösdhöz kötődik, és évtizedek óta ilyenkor végezzük az áldást – tette hozzá Baráth Gábor parókus.

Czeglédi Győzőné is kezében a szentelt kalásszal indul hazafelé. A kalász sorsáról kérdezvén a következőket mondta: - A búzát az eresz alá teszem, hogy amikor nagy idő, jégverés, villámlás van, attól megvédjen a Jó Isten által megszentelt búza. Mindig oda szoktam tenni, és még egy-két szálat az elhunyt férjem sírjára is szoktam kivinni – tette hozzá Czeglédiné.

Nagyné Kelemen Mónika